Akciós síremlékek
főoldal
cégismertető
sírkő
építészet
video
miért gránit
Kőburkolat
temetkezési kultúra
Lézergravírozás
különleges szolgáltatások
bg.m
gyakran felmerülő kérdések
Árajánlatkérés
anyagtár
3d-s tervezés
viszonteladóknak
elérhetőség
bg.csik.center

Temetkezési kultúra

A halott földi maradványai eltakarításának a módja. A T. különféle módjai annak a felfogásnak az alapján alakultak különfélékké, amely az illető népnél az elhunytak túlvilági állapotáról uralkodik. A T. -nek kétségkívül egyik legrégibb s minden időben a legelterjedtebb módja az elföldelés, amely azonban nagyon különböző lehet. Ahol, mint pl. legjellemzőbben a régi egyiptomiaknál, a halál utáni létről oly felfogás uralkodik, amely szerint a testtől különvált lélek fennmaradása a halott földi részének fennmaradásától függ: ott a fő gond a tetemek épentartására irányult. Innen a bebalzsamozás, mumifikálás és sziklasírokba, gúlákba temetés (l. Balzsamozás). Ellenben ott, ahol a halott iránti kegyelet törvényével a romlandó részek elpusztulása nem áll összeütközésben, a T. oly módjaival is beérik, amelyek bizonyos hagyományos szertartások szemmeltartása mellett oda irányulnak, hogy a holttest lehetőleg ártalmatlan legyen az élőkre nézve. Eredetileg a T. ily módjainál is az volt a fődolog, hogy az elholtnak lelke is meglelje e mellett nyugalmát. Alapjában véve ugyanis a T. minden módjának az erről való gondoskodás az irányító szempontja. (L. Holtak tisztelete. ) Másik, szintén igen elterjedt s néhol az elföldeléssel együtt is járatos módja a T. -nek a halott hamvasztás, melynek régibb alakja a holttestnek máglyán való elégetése, mint az pl. a régi görögöknél és rómaiaknál történt. A hamvak helyének bizonyos emlékkel való megjelölése, maguknak a hamvaknak megőrzése szintén a T. valláserkölcsi alapon fejlődött szertartásai keretébe tartozik. Ugyanide valók a T. -t megelőző gyakorlatok is, melyek közül pl. a legsajátszerűbbek egyike az egyiptomi halottbíróság (l. o. ). A holttest elföldelésén és elhamvasztásán kívül annak egészben vagy részben való megsemmisítése néhol úgy is történik, hogy a holttestet a levegőn szántják ki de megvédik a ragadozók támadásaitól; másutt ellenben szándékosan éppen ezeknek teszik ki prédául. Legfejlettebb intézmény alakjában a T. e módját az indiai parsziknál láthatni, kiknek u. n. hallgatástornyai nagyszabású köralakú építmények amelyek arra valók, hogy az íly temető helyek környékén szüntelen kóválygó keselyűk és egyéb ragadozó madarak az ott elhelyezett hullákat egészen a csontokig elpusztítsák. Még primitívebb az az eljárás, hogy a halottat a hozzátartozói, vagy a győztes ellenfelei maguk falják fel, legalább részben. Régibb és újabb népeknél elég elterjedt módja a T. -nek a víz alá merítés, vagy vízre bocsátás is, amelynek kivált hajós és tengerész népeknél láthatni többé-kevésbbé jellemző példáit. (Ilyen a vikingtemetés, a vikingek a halottat a felgyújtott hajón bocsátották tengerre. ) A halottnak másvilági útjára való felszerelése, a túlvilági jóllétéről való gondoskodás is nagyban függ ama képzetektől, melyek a halál utáni létről valamely népnél uralkodnak. E gondoskodás néha nagyobb arányokat ölt, kivált harcias népeknél a hősök, törzsfőnökök, fejedelmén temetése alkalmával, amikor harci mének, sőt hadi foglyok kisebb-nagyobb számának (néha egész hekatombáknak) feláldozása volt és van némely primitív népeknél még ma is szokásban. E halotti vagy temetési áldozatok maradványai még később, sőt a jelenkorban is, és még műveltebb népeknél is szerényebb mértékre szorultan az u. n. halotti torok, amelyek az elköltözött lelkének engesztelésére való áldozati lakomák, áldomások csökevényei. A régi magyar T. -ről az Ipolyi Magyar myth. 548. s köv. oldalain olvasható adatokon kívül v. ö. különösen Munkácsi B., A régi magyar lovas temetkezés keleti változatai (Ethnographia VII., 1896, 297-323). V. ö. W. Caland, Über Totenverehrung bei einigen der Indogermanischen Völker (1888) és Die Altindischen Todten-und Bestattungsgebräuche (1896); I. Lippert: Christenthum, Volksglaube und Volksbrauch (1882); Th. Preuss, Die Begräbnissarten der Amerikaner und Nordostasiaten (1894); E. Samter, Geburt., Hochzeit und Tod (1911).

Forrás: Révai lexikon